LITMIR.BIZ

Скачать книгу

a helyszínen tartózkodó bankrabló lelőtte. A merényletsorozatban valamiért fontos, hogy minden hónapra essen egy sikeres merénylet, kellett némi idő az újratervezéshez. Arra viszont figyeltek, hogy a hét napjait megfelelően kövessék, ezért is hajtották végre, ugyan két héttel később, de szerdai napon. Ezért is gondolom, hogy a dátumoknak meghatározó szerepe van.

      - S Indianapolis? – vágott közbe Peter. – Ha ezt a logikát követjük, akkor július 8-án kellett volna támadniuk.

      - Szerintem tervezve volt. Valami történhetett, talán egy baleset, vagy bármi más váratlan, amely megakadályozta a merénylet végrehajtását. Elvileg ugyanúgy, mint Petersburgban, itt is pontosan két hét múlva ismételtek. Nyilván ennek még utána kell nézni, mert az átadott anyagban erre utaló információt nem találtam. Ez csak az én feltételezésem.

      - Hacsak el nem nézték a naptárt – szólt közbe Nicholson ügynök –, hiszen július 7-én, csütörtökön Philadelphiában robbantásos merényletet hajtottak végre a Marriott szállodában.

      - Ez tény – reagált Jack –, de az a merénylet több szempontból nem illik a sorozatba, és erről később majd bővebben szólok.

      - Szóval a merénylők a matematika vagy a kalendárium megszállottjai – állapította meg Peter cinikusan.

      - Minden apróságnak lehet szerepe a végső kép összerakásához, akár ennek is – Jack nem vette viccesre főnöke megjegyzését.

      - Összefüggésnek látszik az események között, hogy jellemzően a támadó egyedül hajtotta végre az akcióját, ugyanakkor ez alól van két kivételünk – szólalt meg Morrison.

      - Igen – értett egyet a megállapítással Jack. – Május 18-án Salt Lake Cityben ketten voltak a támadók, egy testvérpár, de ahogy az előbb mondtam: ezt a merényletet a sorozat részének tekintem, függetlenül attól, hogy a dátum és a támadók száma alapján eltér a többitől. Június 9-én Memphisben is többen voltak a támadók. Szóval ez is lehet kakukktojás, de vannak olyan bizonyítékok is, amelyek alapján most azt mondom, ez is része a sorozatnak. Meglátjuk, később mire jutunk az adatok további elemzésével.

      - Van egy tény, ami ellene szól annak, hogy a memphisi támadást a sorozat részének tekintsük. Június 9-én Phoenixben is volt egy támadás, amely véleményem szerint tökéletesen illik a képbe – vetette fel aggályait Bogdanov ügynök. – Az eddig felállított logikai rendszerbe nem illik bele két támadás ugyanazon a napon. Az egyik lehet véletlen egybeesés.

      - Egyetértek, a kétely jogos – helyeselt Jack. – Phoenix egyértelműen a sorozat része, s Memphis erősen kérdőjeles, de én nem vetném el továbbra sem, véleményem szerint van kapcsolat a többivel. Ahogy az előbb mondtam: meglátjuk, hogy mire jutunk a későbbiekben.

      - Egyéb megállapítás? – sürgette Peter a társaságot, mint aki elégedetlen a haladással.

      - A következő egyezőség a merényletek között az, hogy a legtöbb esetben gépfegyver és bomba együttesen volt a támadóeszköz. Az is szempont volt, hogy a támadó ne maradjon életben, ezért használtak a legtöbb esetben robbanómellényt – folytatta Jack, miután némi hatásszünet kedvéért ivott egy pohár vizet, akaratlanul is reagálva Peter türelmetlenségére. – Tulsa, Dallas, Colorado Springs, Phoenix, Memphis, San Francisco esetén ez egyértelmű. Memphis itt beleillik a sorba. Igaz, hárman voltak a támadók, de előbb gépfegyverrel tüzet nyitottak a fesztivál-megnyitó jelenlévő vendégeire, majd a terveik szerint a testükre szerelt bombát is fel kívánták robbantani. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a három bombából csak egy lépett működésbe. S bár a támadók életüket vesztették, a merénylet jóval kevesebb áldozattal járt, mint amennyi lehetett volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy Salt Lake Cityben és Indianapolisban nem használtak bombát, bár ezeket a helyszíneket nem zárom ki az összefüggő sorozatból.

      - Vajon miért nem használtak bombát vagy robbanómellényt? – hangzott el az adekvát kérdés Peter részéről.

      - Talán nem volt idő elkészíteni vagy eljuttatni a támadóhoz – vélte Jack –, ami arra utal, hogy a támadásokat valahol egy központi helyen készítik elő, beleértve a bombák összeállítását is. A merénylők valamilyen rend, ütemezés szerint kapják meg a támadóeszközöket pár nappal a merénylet előtt. Gondolom ennek biztonsági oka lehet. Ebben a két esetben az az érzésem, hogy ezek póthelyszínek voltak, mert az eredeti tervbe hiba csúszott. Az idő kevés volt a bomba ismételt elkészítésére és célba juttatására. Salt Lake Cityben a támadóknak volt méregampullája, tehát egyértelmű volt az öngyilkos szándék. Indianapolis ebből a szempontból furcsa, mert sem robbanómellény, sem méregkapszula nem volt a támadónál. S bár a támadót lelőtték, meghalt, nem tudom mi történt volna, ha csak súlyosan megsebesül és túléli az akciót. Ha azt a logikát elfogadjuk, miszerint a támadóknak nem szabad túlélni a támadást, akkor itt még keresnünk kell a bizonyítékot a teóriánk helytállóságára.

      - S Portland? – kérdezett közbe Helen Nicholson.

      - Igen, egy kicsit Portland is kilóg a sorból, hiszen a támadónál nem volt lőfegyver – állapította meg Jack. – A Fle Marketnél végrehajtott támadás tipikus öngyilkos merénylet volt: a támadó a magára öltött robbanómellénnyel ölt meg tizenegy embert. Ugyanakkor az időzítés alapján a merényletsorozat részének tekintem. Ennek is alaposabban utána kell járni: miért nem használt gépfegyvert a robbantás előtt, illetve pontosabban miért nem vitt magával gépfegyvert?

      - Más megállapítás? – próbálta új vizekre terelni a beszélgetést Peter, aki továbbra is csalódottan üldögélt a tárgyalóasztalnál, ennél sokkal több eredményre számított.

      - Az is összeköti az eseményeket, hogy a merénylők harminc alatti férfiak, amerikai állampolgárok, kettő kivételével fehérek, de ami ennél is érdekesebb, hogy gyakorlatilag múltnélküli, semmiből jött emberek. Nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre az esetleges motivációjukról. Nincs vallási szál, sem politikai, sem etnikai. Tehát bármilyen adat, amiből a múltjukra következtetni lehetne. Egyszer csak megjelentek valahonnan, végrehajtottak egy jól megtervezett támadást és meghaltak. Nyomot alig hagytak maguk után, a múltjuk lekövethetetlen. A rendelkezésre álló információk alapján a legtöbb esetben szüleik, rokonaik meghaltak vagy ismeretlenek. Összesen két olyan támadó van azok között, akiket összefüggésbe hozok a merénylet sorozattal, akiknél sikerült megtalálnunk valakit a múltjukból.

      - A dallasi merénylő Bill Ewans, egy New York-i fekete srác volt. Szüleivel korán megromlott a viszonya: tizennégy éves volt, amikor elköltözött otthonról. Nem tartotta velük a kapcsolatot, azóta nem találkoztak, nem beszéltek egymással. A szülők meglepetten tudták meg a rendőrségtől, hogy fiúk Dallasban él, és teherautó-sofőrként dolgozik, de egyébként nem érdekelte őket, mi van a fiúkkal – vette át a szót Bogdanov ügynök.

      - Illetve a Salt Lake Cityben végrehajtott támadás merénylői esetén. A merénylők Gert Baumann huszonhat éves fehér férfi és testvére a huszonnyolc éves Hans Baumann voltak. Kelet-Németországban születtek, nem sokkal a berlini fal leomlása előtt. Hét évvel ezelőtt turistaként Amerikába jöttek, ennek dokumentumát az amerikai bevándorlási hivatal nyilvántartásában megtalálták. A nyilvántartásban az is felelhető volt, hogy három héttel később a Lufthansa washingtoni menetrendszerinti járatával elhagyták az Államokat. Innentől kezdve nincs több információ hollétükről. Szüleik úgy tudták, hogy Amerikában élnek, s ott dolgoznak. Időnként kaptak tőlük egy-egy levelet, melyben azt írták: jól vannak, jól megy a soruk. Haza egyszer sem utaztak, a szülőket sem hívták meg látogatóba, akik azt gondolták, talán nincs minden rendben a papírjaikkal,

Скачать книгу