LITMIR.BIZ

      4. fejezet

      Az első eredmények

      A csapat levonult az FBI manhattani épületének alagsorában található, kifejezetten a számukra berendezett, és minden más részlegtől elkülönített irodába, ahol valóban minden eszköz rendelkezésükre lett bocsátva a sikeres nyomozás érdekében. Nagyteljesítményű számítógépek, nyomtatók, kivetítők tömkelege, s természetesen hűtőszekrény és kávéfőző, hogy minden percük munkával teljen.

      - Este nyolc óra van – közölte Jack, de ezzel a megállapítással nagy meglepetést nem keltett. – Most mindenki szépen hazamegy, kialussza magát, reggel nyolckor frissen, fiatalosan, üdén és kívánatosan munkára jelentkezik. Eredményt akarok, most! – vigyorogta el magát.

      A csapat nem erre számított, gondolták: lesz valami napi összegzés, értékelés, vagy csak egyszerűen útmutatás, de nem kellett kétszer biztatni őket a távozásra, hosszú nap volt mögöttük. Egyedül dr. Kempler értette félre Jack szavait, s akarta a csapatszellemet fejleszteni.

      - Esetleg egy sör a közeli kocsmában? – vetette fel, de látva Jack tekintetét, sűrű bocsánatkérés közepette távozott.

      Jack visszament ideiglenes szálláshelyére, ahová természetesen már nem követte se a házvezetőnője, se az orvosa. Garcia Hernandez ügynök is lelépett búcsú nélkül. Magában némi vigyorral megállapította: ezek szerint visszanyerte Peter bizalmát, ellenőrzés nélkül teheti a dolgát. Az élet visszatért a normál kerékvágásába – ahogy régebben is, most is – Jack magára maradt. Kora ifjúsága óta egyedül élt. Főiskolásként, egyetemistaként egyedül bérelt lakást, és ezt a szokását a későbbiekben is megtartotta. Bár voltak barátnői, rövidebb-hosszabb ideig tartó kapcsolatai, odáig sohasem jutottak, hogy összeköltözzenek. Így Jack számára az élet természetes rendje volt az öngondoskodás, a magány és a csönd. Azt azért örömmel tapasztalta, hogy a hűtő fel volt töltve. Legalább ezzel nem kell foglalkozni. Jack az estét a konditeremben folytatta, majd fizikailag felfrissülve nekilátott jegyzeteket készíteni az elkövetkező napok teendőiről.

      Másnap reggel nyolckor már mindenki a helyén volt az irodában, szorgosan kopácsoltak számítógépük billentyűzetén, vagy hangosan telefonáltak a szükséges információk megszerzése érdekében.

      - Meg van az első válasz a kérdések egyikére – jelezte tíz óra magasságában Helen. A többiek azonnal abbahagyták munkájukat, és Helen asztala köré gyűltek. – Igaz, nem a legfontosabb kérdésre, de egy apró mozaik, mely beleillik Jack kirakós játékába. A kérdés az volt, Portlandben a merénylő miért nem vitt magával gépfegyvert? Harold Wilson három héttel a robbantás előtt eltörte a jobb kezét. Elesett a jeges járdán, és eltört a csuklója. Esélye sem lett volna, hogy fegyvert használjon, viszont láthatólag fontos volt, hogy a merényletre a kijelölt napon sor kerüljön. Ezért nem halasztották el, csak áttervezték a végrehajtás módját.

      - Helyes – kommentálta Jack a hallottakat –, sokkal előrébb ugyan nem vagyunk, de legalább egyértelműen biztosak lehetünk abban, hogy a portlandi merénylet is a sorozat része. Egyúttal megállapítható, hogy képesek rövid idő alatt is egy nagy hatóerejű bombát készíteni, és azt eljuttatni a célállomásra. Mert Portlandben nem robbanómellényt használtak, hanem egy pusztító hatású bombát.

      Peter nem sokkal később tiszteletét tette a csapatnál: a hír eljutott hozzá és úgy ítélte meg, bár ez egy apró eredmény, de a csapatszellem erősítése érdekében a személyes gratuláció egy megtérülő befektetés részéről.

      - Mi a fő csapásirány jelenleg? – kérdezte, miután meghallgatta Helen ismertetőjét, és kifejezte elégedettségét az elért eredménnyel.

      - Julia és John egy arcfelismerő programon dolgozik. A támadókról rendelkezésre álló fotók és videofelvételek alapján rekonstruáljuk, hogyan nézhettek ki a kilencvenes évek elején, aztán ezt összevetjük az akkor eltűnt gyerekek fényképével. Reméljük, lesz találat. Ez persze időigényes munka, napokig eltart.

      - És sajnos kevésbé preventív jellegű, azaz az újabb, feltételezett támadók beazonosításában nem segít – állapította meg Peter. – Maximum Jack elméletét támaszthatja alá.

      - Ezzel párhuzamosan ennek a fordítottján is dolgozunk – szólt közbe John. – A kilencvenes évek elején eltűnt gyerekek fotójából kiindulva próbáljuk meghatározni a jelenlegi arcvonásaikat. Az így kapott képeket vetjük majd össze különböző adatbázisokkal, közösségi portálokon található képekkel, repülőterek, pályaudvarok biztonsági kamerái által rögzített felvételekkel.

      - Tűt keresünk a szénakazalban – sóhajtott fel Peter.

      - Igen, az esély kicsi, de ezt is meg kell próbálnunk. Abban az öt évben, amire most koncentrálunk, sokezer gyerek tűnt el. Ha le is szűkítjük a kört a kettő és öt év közötti fiúkra, akkor is a számuk tetemes. Persze az is egy lehetőség, hogy ezek az emberek külföldről jöttek, és akkor ennek vizsgálata zsákutca. Nem beszélve arról, hogy jelenleg semmilyen bizonyítékunk nincs arra, hogy a merénylők elrabolt gyerekek lennének, csak én érzem ezt lehetséges magyarázatnak – mondta Jack önmaga biztatására is. Bár nagyon hitt az elméletében, azért teljesen nem volt biztos benne.

      - S az idő eközben vészesen fogy – aggodalmaskodott az irodavezető, aki szíve szerint leállította volna őket erről az irányról, de tudta: Jackkel most összeveszni az egyenlő lenne a csapat bukásával, s ez az ő karrierjére is látványosan kihatna. Bíznia kell Jackben és a megérzéseiben, nincs más választása.

      - A másik fő vizsgálati irány – folytatta Jack, anélkül, hogy reagált volna Peter közbevetésére –, melyen Nick dolgozik az Josef Nagy és a leszármazottjai múltjának a felkutatása. Már felvettük a kapcsolatot a magyar és az orosz hatóságokkal, illetve az amerikai bevándorlási hivatallal. Várjuk a válaszukat.

      - Azokat az embereket is újra ki kell hallgatni, akik a támadók szomszédjai, ismerősei vagy kollégái voltak – folytatta Bogdanov ügynök. – Olyan konkrét kérdésekkel kell őket felkeresni, amelyek esetleg arra deríthetnek fényt, hogy tartottak-e fent valakikkel olyan kapcsolatot, melyet igyekeztek leplezni közvetlen környezetük előtt. A kérdéssort és az ehhez kapcsolódó útmutatót ma átadjuk az érintett, helyi rendőrségeknek, akik ezzel keresik fel őket. Néhány napon belül remélhetőleg ennek is lesz kézenfekvő eredménye. S természetesen újra átnézzük a bizonyítéktárat, kiemelten keresve a fonott zöld-sárga zsinór nyomát minden egyes merényletnél – fejezte be a tájékoztatót Jack.

      Peter felállt a székből. Magában megállapította, hogy a csapat kellő koncentráltsággal dolgozik, s remélhetőleg hamarosan meglesznek az érdemi eredmények is. Bólintott a csapat felé, majd köszönés nélkül távozott, nem tartotta szükségesnek, hogy bármi további elismerőt mondjon a társaságnak. Megtette azt már az elején.

      Aznap délután egy órára a CIA New York-i központjába volt összehívva a Hírszerző Közösség (IC) speciális operatív ülése, melyen valamennyi kormányzati hírszerző titkosszolgálat, valamint egyéb védelmi szolgálat képviselte magát a legmagasabb szinten.

Скачать книгу