LITMIR.BIZ

      Sokat köszöntem apádnak,

      Sokat az édes anyádnak:

      Csak hogy kedveket lelhessem,

      Benned reményem lehessen.

      Az igaz, hogy semmim sincsen,

      Bár akárki megtekintsen;

      De van becsületem, szívem,

      Ha bár egyebem is nincsen.

      Van egy parányi házacskám,

      Van egy néhány bogaracskám;

      Lesz mindig egy két krajczárom,

      A falut sorba nem járom.

      Lesz egy darabka kenyerem,

      Ha feltörik is tenyerem;

      Lesz jó vizem, tiszta szívem,

      Csak te lennél igaz hivem.

      Felsütött a nap a cserjén,

      Bús a besenyői legény;

      Meg akarna házasodni,

      De nincs a lányt hová vinni.

      Haszonbérlett tanyájába,

      Superlátos nyoszolyába

      Fekteti a menyasszonyát,

      Királynak képzeli magát.

      Jaj be szép csendes este van,

      Nem fuj a szél;

      Jaj be szépen remeg az a

      Nyárfalevél.

      Minek nekem a szép leány,

      Hű szerető?

      Szeretőm már nekem az a

      Bús temető.

      Ki is visznek már engemet

      Nem sokára,

      Kedves rózsám gyászt köthet a

      Kalapjára.

      Felsütött a nap sugára,

      Szép szeretőm ablakára.

      Kikönyökölt két karjára,

      Most is hí, hogy menjek arra.

      De mert megcsalt a hitetlen,

      Lett irántam érzéketlen.

      Nem megyek többet hozzája,

      Had süssön a nap reája.

      Jaj be fenszáll az a héja,

      Mégis körme közűl él a:

      Hát én magamban egyedűl

      Hogy éljek meg nálad nélkűl!

      A kis madár is párt talál,

      Vidámon ágrul ágra száll,

      Csak én páratlan és árva,

      Mindentül el vagyok zárva.

      A szép tavasz közel van már,

      Most minden új örömre vár:

      Csak magam vagyok szomorú,

      Mint a hervadó koszorú.

      A gyöngyösi kő híd alatt, kő híd alatt,

      Fürtős gubám oda maradt.

      Vámot kérnek, de nem adok, de nem adok,

      Mert én hevesi fi vagyok.

      A gyöngyösi kő híd alatt, kő híd alatt,

      Piros csizmám oda maradt.

      Vámot kérnek de nem adok, de nem adok,

      Mert én hevesi lány vagyok.

      Nincsen nekem feleségem, se babám,

      Nincs is nekem tiszta ingem, se gatyám.

      Majd lesz nekem feleségem, babám is,

      Majd lesz akkor tiszta ingem, gatyám is.

      Kinek nincsen szeretője, babája,

      Menjen ki a zöld erdőre magába,

      Irja fel a falevélre bujába,

      Hogy nincs neki tiszta inge, gatyája.

      Arra mennek haza felé a lányok,

      Szomorun tekintgessenek reájok.

      Majd megszánja a legszebbik közűlök

      Ha pedig nem, fogjon egyet belőlök.

      Jaj be fázom egy ümögbe,

      Takarj, rózsám, a szürödbe;

      A szürömnek nagy az ára,

      Nem takarlak be hiába.

      Hogy ha tudnád mért szeretlek,

      Avagy pedig mért kedvellek?

      Elhidd, hogy hozzám eljönnél,

      Talán ugyan megölelnél.

      Szemed neked szép mosolygó,

      Ajakad is csókra való,

      Termeted is hozzám való,

      Épen te vagy nekem való.

      Szebb vagy te az Dianánál,

      Piros orczád a rózsánál,

      Kedvesebb vagy az aranynál,

      Bárcsak engem megcsókolnál.

      A ki ez éneket hallja;

      Én elhiszem, azt gondolja:

      Jaj, be jól van ennek dolga,

      Bár én nekem is ugy volna!

      Kis kertemben kinyilt szép dupla viola,

      Galambomnak kikerül belőle bokréta,

      Ha kikerül, kötök neki,

      Kalapjára

Скачать книгу