LITMIR.BIZ

      Elmehetsz, elmehetsz,

      Nekem már nem kellesz.

      Elmult az az idő,

      Mellyben voltál kedves.

      Nem azért szeretlek,

      Hogy én elvegyelek,

      Csak azért szeretlek,

      Szóval hitegetlek.

      A fekete retket

      Csütörtökön vetik;

      Azt a szőke leányt

      De sokan szeretik.

      Ne félj pajtás, ne félj,

      Hogy soká szeretik;

      Valamerre jár, kel

      Tudom, kikerülik.

      Bárányom legel mezőben,

      Iszik babám a pinczében,

      Vörös bor van a kezébe,

      Nem tom, jutok-e eszébe.

      Csak akkor jussak eszébe,

      Mikor más ül az ölébe,

      Akkor se jussak egyebért:

      Csak az igaz szeretetért.

      Bujdosik egy ifju a városból,

      Bucsúzik ő minden barátitól,

      Az kedvese reá níz,

      Hull a könye, mint a viz.

      Mit hagysz hát, galambom, ha elmégysz?

      Ezt a gyürűt ujjamról,

      Ez vagyon gyémántból,

      Ezt hagyom örök ajándékul.

      Itt a kocsi, el kell menni,

      Nem is tudok szólani.

      Csak az nehéz a szívemnek,

      Hogy tőled meg kell válni.

      Gyönge testem testére,

      Bágyadt szívem szivére,

      Lehajtanám bús fejemet

      Fehér hattyu mellére.

      Egy kis kórót kaszáltattam,

      Ugy megégett, ugy ugy úgy.

      Egy kis tejet forraltattam,

      Ugy megforrott, ugy ugy úgy.

      Pap fogja kezemet,

      Ugy szégyenlem, ugy ugy úgy.

      Mester mondja: hozzá menjek,

      Ugy akarom, ugy ugy úgy.

      Sirass anyám, sirass,

      Mig előtted járok,

      De aztán ne sirass,

      Ha utnak indulok.

      Lesznek siratóim

      Az égi madarak,

      Kik eltemettetnek,

      Az erdei vadak.

      Hulljatok levelek,

      Rejtsetek el engem,

      Mert az én kedvesem

      Sírva keres engem.

      Szívem szép bálványa,

      Alig hogy láttalak,

      El sem is hagytalak.

      Kincsem, szép angyalom,

      Emléked csókolom.

      Szemem lánggal lobog.

      E szál virágodat,

      Emlékzálogodat

      Szivemnél felleled,

      Már most isten veled!

      Szép a rozmaringszál bokorba,

      Mikor kötik azt koszorúba;

      Felteszik a szűz lány fejére,

      Ugy kisérik a menyekzőre.

      Érik a szőlő,

      Hajlik a vessző,

      Borul a levele.

      Két szegény legény

      Vándorolni készül,

      De nincsen kenyere.

      Eredj haza rózsám,

      Süss neki rétest,

      Főzz neki levest,

      Hadd legyen jó kedve.

      Jól megzsírozd neki,

      Jól megtúrózd neki,

      Ugy add a kezébe.

      Sütöttem is neki,

      Főztem is neki,

      Még sincsen jó kedve.

      Dörög a kocsi

      Pattog a Jancsi,

      Talán értem jőnek;

      Oh édes anyám,

      Kedves szülő dajkám!

      De messze elvisznek.

      Kocsira ládám,

      Kocsira ágyam,

      Magam is felülök.

      Örül a viola reggeli harmatnak;

      Ej, én is örűlök barna galambomnak.

      Mikor a menyecske sétál a kis kertben,

      Szedi a violát, selyem kezkenőben.

      Mikor a menyecske sétál a templomba;

      Én pedig vigságban megyek el korcsmába.

      Mikor a menyecske czifrán felöltözik,

      Elmegy a templomba, de nem imádkozik.

      Hányja veti széjjel ragyogó szemeit,

      Hogy hol láthatná meg kedves szeretőjét.

      Ugat a kutyám, a kicsi, haja haj!

      Jön a szeretőm, a piczi, haja haj!

      Ha egy kicsint nagyobb volna,

      Mindjárt hozzám való volna, haja haj!

      Ugat a kutyám, a Rajna,

      Jön a szeretőm, a barna;

      Ha

Скачать книгу