LITMIR.BIZ

      Vers libre

      Most új dalok hegedősei járnak,

      Tépett szárnyú, nagy viharmadarak,

      Lázongás kereső, vad, nyugtalan árnyak —

      Vajúdásuk termékeny, gőgös, szilaj álmak,

      Prófétái ők démoni, ősi csodáknak,

      – Ám betegek, bénák, furcsák, szomorúak.

      Az új kobozok kúsza ütemre ha lelnek,

      Múzsájuk az asszony, aki hattyut ölel:

      És zengik, amit csak bomlott agyú sejthet,

      Ihletük méregpor, bús mákvirág kelyhek,

      Iromba daluk tép, zaklatja a lelket,

      – Ám kobzukon a jövő szilaj himnusza kel.

      És eljön a jövendő, amire várnak;

      Egyenletes, szabad, munkás, erős,

      Emberek jönnek, étkesek, vidámak,

      Asszony, ki szürke, dolgos, rendes állat.

      Szerelem, melyben nincs gyönyöre gátnak,

      Ó, jaj – szegény, szegény sok új hegedős!

      Hunytszemű, kicsi pintyőkemadár te,

      Hója, hahója! Neked édes az álom!

      A könny, ha lehull rád, elszenderít jobban,

      Nem érzed, hogy éget, úgy-e, virágom!

      Nem tudod, úgy-e, hogy vergődve, sikoltva

      Vágyna leborulni reád,

      Hogy hazajött, hazajött nagy messze utakról,

      Csodás, vad, idegen utakról

      A te rossz, a te hűtlen, a te céda anyád.

      Hója-hahója! Már zakatolhat a szívem,

      A tiednek külön ere, élete van.

      Már zúghat az átok, nem félek, hogy benned

      A kárhozatom új életre fogan.

      Én csendesen alvóm! A pillád se rezzen,

      Míg őrület suhog az agyamon át,

      Valami angyal itt tartja kezét, itt,

      Vigyázza a torkod apró pihegéseit,

      Mert forró zivatart lehel az anyád.

      Hója – hahója! Ébren vagy-e, Isten?

      Halld meg az átkomat az éjszakában!

      Ha egyszer, csak egyszer még vad álmok után űz

      Illatlelkek serege, kósza bűbáj, lidérctűz,

      Vánkosait üresen, hidegedve találjam!

      Úgy! Halottmerev legyen csöpp fülemile-lábad,

      Fakó, szederjes a te szád, üde szád,

      Ha még egyszer megindul a nagy, viharos úton,

      Csodás, gyönyörű, idegen úton

      A te anyád, a te édesanyád.

      A Jézus meg Péter nagy fáradottan

      Szállást kértek estennet egy majorban.

      Ám kérleli az asszony: “Nincs helyem!

      Nehéz órám megjő az éjjelen.

      A ház kicsiny. Zokon ne vedd, uram!

      – Messziről jöttök? – A pitvarban van

      Friss szalma. Azon elnyughattok épen!…”

      És megköszönték az Isten nevében.

      Éjfél előtt hördül nehéz nyögés.

      Neszel Péter: “Segítsd uram a jámbort!”

      “Eredj Péter, nézd meg milyen a hold?”

      “Kinn jártam, uram, vérszín tűzbe volt.”

      “Fordulj be hát! Még nincs itt az idő;

      Gyujtogató, ki most világra jő.”

      Éjfélkor hallik panaszos sirám.

      “Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!”

      “Eredj megint és nézd: a hold milyen?”

      “Nézvén – késformát vélek látni benn.”

      “Fordulj be hát! Még ez sem jó idő!

      Embervért ont, ha most világra jő.”

      Éjfél után szörnyű jaj szó üvölt.

      “Uram, segélj! Uram, nem hallod-e?”

      “A holdat Péter!” … A hold tiszta már.

      Felhőtlen égből telt, fehér sugár. —

      Most megbékél az Isten és a nő;

      Ember születik. Betelt az idő!

      És enyhe, szent csöndesség lőn a házban.

      Kilenc kis táviró-kiasszony

      Oly aggodalmas reggel óta;

      Lesik a jelzést: “Semmi, semmi!”

      “Ah, jönne bár! Fordulna jóra!”

      És illan a perc, száll az óra.

      Egy tiszti szolga hozta reggel,

      “Válasz fizetve…” – a szöveg:

      “Ha nem jő hír, hogy megbocsátott

      Ma

Скачать книгу