LITMIR.BIZ

Скачать книгу

esméred Melindát —

      Biberach

      Tán – igen.

      Ottó

      Szólj!

      Biberach

      Hm —! minden, ami a fehérszemélyek

      Szív-büszkeségeinek hízelkedik,

      Egyúttal az már tetszik is nekik.

      Ők a legundokabb kirugdalódzót

      Is még dicsőségesnek esmerik,

      Ha benne egy kis rendkívül-való van.

      Egy herceg – egy királyi néne – egy

      Kereszt – arany lánc, mind egérfogók

      Az asszonyokra nézve.

      Ottó

      S a derék

      Bánk bán, Melindára?

      Biberach

      Férj, kit szeret.

      Ottó

      Elvesztem!

      Biberach

      Oh, dehogy! A férj se várjon

      Az asszonyának szívétől soha

      Többet, csak amit egy becsületes

      Kalmártól: ez bármilyen szentül is fel —

      Fogadja a kiválasztott jószáginak

      A félretételét – mégis hazud —

      Egész örömmel adja által a leg —

      Elsőnek, aki értek többet ád.

      Ottó

      Mért könnyezett hát, hogy velem beszélt?

      Biberach

      Ez éppen a fő bökkenő! Uram,

      Hidd el, hogy asszonyink ravaszabbak ily

      Esetben, mint az ördög, amidőn

      Az elragadni egy bűnöst törekszik.

      Ottó

      Oh, hát enyim Melinda!

      Biberach

      Nem hiszem.

      Ottó

      Nem?

      Biberach

      Mért akarsz elvenni egy szerencsét,

      Melyet nem adhatsz vissza?

      Ottó

      Biberach!

      Mi lesz hát ebből? hisz’ egyszer így,

      Máskor pedig másképp szólsz —

      Biberach

      Mert sem a

      Búdban, sem a szerencsédben soha

      Ok lenni nem kivánok.

      Ottó (felbosszankodván; megvetőleg).

      Ostoba! (El.)

      Biberach (egyedül).

      A repkedő kicsinyke lelkek oly

      Sokan donognak a világba’, mint

      A szúnyogok; de vajjon hol van az

      Az ember, aki abban elhitetné

      Magát, hogy ő közikbe tartozik?

      Sokszor derék, ha egy ily ostobát

      Jól megzavarhat az ember, ámde úgy,

      Hogy ő megént mást légyen kénytelen

      Zavarni. Rajta csak kegyelmes Ottóm:

      Ugorj! de Biberachod hátra áll.

      S ilyen szegény egy ember? éspedig

      Uralkodó ember! mégis kezében

      A nénje szíve, akit egy nagy ország

      Fél —! Tartományok hát csak machinák,

      Amelyeket kis gyermek is megindít,

      Ha félelem s reménység mindenik

      Kereket helyén maradni kényszerít.

      (Gondolkozik.)

      Itthon vagyon tehát – Melinda a jel —

      Jó, jó – — de csak vigyázva. Meglehet,

      Bánkhoz szegődök. Ott van a haza,

      Hol a haszon – s miért ne húzzam azt?

      Hisz’ aminek meg kell történni, az

      Anélkül is megtörténik. (Kitekint.)

      Ha! más

      Oldalra a palásttal Bíberach.

      NYOLCADIK JELENET

      Izidóra (sietve jön).

      Ő volt az! Úgy-e ő —?

      Biberach (vállat vonyít).

      Kisasszony! én

      Száraz reménnyel nem tudlak tovább

      Éltetni.

      Izidóra

      Mit? – Leselkedő! ezért

      Csaltad tehát ki titkomat —?

      Biberach

      Hisz’ Isten

      Én nem vagyok – ha mást szeret.

      Izidóra

      Való

      Tehát? Melinda —

      Biberach

      És te is tudod?

      Izidóra

      Ha mások észre vehetik, én legyek csak

      Vak? – Bíberach, oh, szólj, tudná magát

      Melinda elfelejteni?

      Biberach

      Talán. Hisz’ asszony.

      Izidóra (dölyfösen).

      Asszony? Te érzéketlen ember! és

      Te is tudod közelről e nemet

      Esmerni —

      Biberach

      Megtanultam, emberi

      Elmém ezernyi baklövésivel.

      Izidóra

      Melinda e szerént —?

      Biberach

      Asszony.

      Izidóra (méreggel).

      S azok —?

      Biberach

      Az ördögökkel is elenyelgenének,

      Ha nincsenek körülöttök férfiak. (Kitekint).

      Jönnek! (A legnagyobb hidegséggel ott akarja hagyni.)

      Izidóra (szemeit tenyerével elfedi).

      Jaj a szemeknek, melyek ezt

      Látják – jaj a szívnek, mely érezi! —

      Oh Bíberach, ne hagyj el!

      Biberach

Скачать книгу