LITMIR.BIZ

Скачать книгу

nem csak egy az, aki itten örvend,

      Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)

      Simon

      Nézd, ezek nem.

      Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran,

      minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.

      Simon (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).

      Nézd, mintha orra vére folyna, úgy

      Kullog be némelyik. Manó vigye

      Vígságtokat, hol a szabad magyar

      Érzés az itt erőltetett feszesség

      Láncába kénytelen harapni.

      Egy udvornik (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).

      No! —

      MÁSODIK JELENET

      Petur (belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát).

      Igy? – Ördög és pokol! Bizony majom

      Mind egyről egyig. – Oh te szép nevű

      Magyar – Magyar? – Hej, félre oktalan

      Aggodalom! mit használ itten a fog —

      Csikorgatás?

      (Főbe üti magát.)

      Bolondos agyvelő!

      (Dörmög.)

      Szabad kivánna lenni mindenik,

      És torkukon kegyes nagyasszonyuk

      Sült-főttje oly mohón rohan le, hogy

      Majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá

      Lettél dicső Árpád gyümölcse te?

      Simon

      Bán, hát mi lelt?

      Mikhál

      Petur, nem vagy magad,

      Nyelvedre vigyázz.

      Petur

      Úgy? igaz – helyes – —

      Mikhál, Simon, miért spanyol hazátok-,

      Bojóthotokban nem maradtatok?

      Mikhál

      Csitt, csitt, ez itt (szívére mutat) sebet ver.

      Ó fiam!

      Simon

      Ember, belőled a rossz lélek ordít!

      Ott élni nem lehet nekünk. Spanyol —

      Ország halálos ágyában nyögött

      Ránk nézve, hogy kiléptünk abból egykor.

      Azóta megholt.

      Mikhál

      Meg bizony. De csak

      Békével —

      Petur

      Átkozott jámbor te! ki

      Békével? Én talán! Ég és pokol!

      A békés egy bolond; s az is bolond, ki

      Békételen: de én békételen

      Mégsem leszek, míg nem bolondulok meg.

      Oh, célra! célra! így különben egy

      Bárányi békesség – mi több, maga

      Epét okádna itt a békességes

      Tűrés, kiáltva: ördög és pokol!

      Mikhál

      De, ember! Ej, eredj, eredj haza,

      Aludd magad ki – menj, menj!

      Petur

      Én?

      Mikhál

      No, leg —

      Alább beszélj hát egy kicsinyt alantabb

      Hangon: az emberek néznek —

      Petur (felugrik, de majd leül).

      Ki? Hol? —

      No, jó! – nem is beszélek – még csak egy

      Szócskát se. Mindenik kimondatott szó

      Hazud, s az emberekben nyargaló

      Tüdő csak a hazugság ördögének

      Lakása. Így ni (az asztalra könyököl) hallgatok.

      Mikhál

      S kiálts

      Jó éjtszakát.

      Petur

      Jó éjtszakát? igen —

      Majd amidőn egy nemzetség kipusztul;

      Vagy csontjaimmal a meráni gyermekek

      Fognak tekézni, – akkor – — Most, fogok

      Hallgatni – még ma néma lenni, mint egy

      Carthusianus. (Ismét dörmög.) Ó mikép tekéntett

      Le ránk! csak a merániakra néz.

      Bámulja a harisnyát – a magyar

      Csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk

      Nagyasszonyán. Haj! Istenemre leg —

      Alább csak egy vidám tekéntetet

      Mutatna hát, ha színből is: nem esne

      Olyan nagyon szívére a magyarnak! —

      Ő is meráni! – —

      Simon

      Hát honnét akarsz

      Már most barátokat? midőn sem a

      Meráni, sem pedig magyar – —

      Petur

      Ki mondta

      Azt? Én s meráni?! Hát mikor nevezte

      Testvérnek a tűz a vizet? – csupán

      Csak bennetek van még egyetlenegy

      Bizodalmam! A ti húgotok —

      Mikhál, Simon

      Melinda?

      Petur

      Felesége a nagyúrnak: ő, vele

      Kedvére játszhat; ti pedig húgotokkal.

      Mikhál

      Szegény teremtés vagy, ha célodat

      Csak asszony által gondolod kivinni! —

      Hát nemzeted? – —

      Petur

      Ne ingerelj fel! – Oh

      A nemzet! – ahány fő, szintannyi ész.

      Kényes becsűlete, mint a köntöse —

      Sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj

      Neki hirtelen egy jó szót s világot

      Teremtve öszverontja ellenségidet.

      Nézzétek – itt is – ott is – úgy kiválnak

      A többi lévnyalók közül, miképpen

      Egy medve több vakondokok közűl.

      Nem méreg az, mely őket oly komorrá

      Teszi, – bánat az, hogy bort adnak nekik,

      De

Скачать книгу