LITMIR.BIZ

Скачать книгу

kezdtem. Gabriel hálásan csóválta a fejét, majd ő is csatlakozott.

      – Neked nagyon jó hangod van! – néztem rá meglepetten.

      – Azt mondják – mosolygott jókedvűen.

      – Várj! Keresek valamit, ami illik a hangszínedhez! – pörgettem bele az előadói listába. – Ayreon! – visítottam fel. – Azt a kurva! A világmindenség legnagyobb zenéje!

      Gabriel úgy nevetett, hogy öröm volt hallgatni. Felemeltem a telefont és készítettem róla egy képet. Nem lehet róla rosszat lőni. Egyszerűen jóképű, és kész.

      – Legyen valami más – gondolkodott hangosan.

      – Ed Sheeran? – néztem rá kérdőn.

      – Szeretem a kissrácot! Válaszd az I see fire-t!

      – Oké! Megéheztem – haraptam bele az alsó ajkamba.

      – Hátul találsz kekszet, és azt hiszem, áfonyát is, de most nem tudok megállni.

      A következő pillanatban kicsatoltam magam, és hátramásztam az ülések között. A csípőm egy pillanatra beszorult mozdulat közben, aztán rájöttem, hogy Gabriel válla szorított neki az anyósülésnek, utána már csak azt éreztem, hogy beleharap a fenekembe. Felsikítottam, de nem bírtam magamban tartani a nevetést.

      – Basszus, nem hiszem el! – csúsztam a hátsó sorra. – Hogy tehettél ilyet? Most hogy szállok majd ki nyálas fognyomokkal a hátsómon? – próbáltam megnézni a szoknyám hátulját, de nem láttam semmit.

      – Talán próbáld meg a tükörben! – nevetett Gabriel.

      – Hallgass! – próbáltam komoly maradni, kevés sikerrel.

      Az ülés alatt megtaláltam a kekszet és az áfonyát is, majd visszamásztam az ülésemre – ezúttal fejjel előre.

      – Mutasd a feneked! – mosolygott Gabriel.

      – Na, azt már nem! – adtam a szájába egy kekszet, mielőtt meggondolhattam volna, mit is teszek. – Egyél, addig legalább csendben leszel – vigyorogtam rá.

      – Áfonyát kérek! – rágott hangosan, de ekkor hívták telefonon, és a zene elhallgatott.

      A kijelzőn megjelent Alice neve és profilképe. Na, basszus! Gabriel a kormányon megnyomta a hívásfogadás gombot. Vajon miért nem tette a fülére a telefont, hogy ne halljam, miről beszél a menyasszonyával? Hirtelen nagyon elszégyelltem magam azért, amiket az előbb csináltunk. Pedig nem is tettünk semmit, csak jól éreztük magunkat.

      – Alice! – szólt bele Gabriel a telefonba.

      Hangja komoly, sőt inkább ellenséges lett.

      – Te idióta! – hallatszott a köszönés. – Most érkezett meg a szombati bálra a ruhám, és tudod mi a nagy helyzet? – rikácsolt a hang a túloldalon.

      – Mindjárt elmondod – mondta Gabriel végtelen türelemmel.

      – Biztosan direkt szívattál meg, mert ugyan százszor kértem tőled, hogy az ekrü színűt rendeld meg, mert az fog színben a cipőmhöz illeni, te mégiscsak a csontszínűt vetted meg nekem. Most mégis hogy jelenjek meg ebben a göncben? Mondd meg!

      Elhűlve hallgattam, ahogy ez a nő beszél a párjával. Egy ruha miatt?

      – Mit szeretnél? – kérdezte Gabriel mélyet sóhajtva.

      – Szombatra a ruhát, amit kértem! – mondta ordítva Alice, majd letette a telefont.

      Nagyot nyeltem, majd tettem egy kekszet a számba, és minden további kérdés nélkül Gabriel szájába tettem három áfonyát.

      – Mondd, amit gondolsz! – kérte, amikor lenyelte a gyümölcsöket.

      – Mit számít, én mit mondok? – kérdeztem teli szájjal. – Tegnap óta ismersz.

      – Azért én mégis nagyon kíváncsi vagyok.

      – Elintézzem neked a ruharendelést? – kérdeztem komolyan.

      – Nem is tudom – bizonytalanodott el Gabriel.

      – Akkor legközelebb lenne kire fognod, ha elszúrod – próbáltam lelket önteni belé, mire válaszul ráharapott a szájában lévő ujjamra.

      Nem engedte el, nyelvével finoman nyalogatni kezdte, majd a fogával elengedett, de nem hagyta abba. Egy pillanatra becsuktam a szemem, mély levegőt vettem, csak ezután reagáltam rá.

      – Ezt ne! – húztam ki az ujjam a szájából, és csak remélni tudtam, hogy nem ázott még át a bugyim annyira, hogy a szoknyám is átnedvesedjen. – Harapós kedvedben vagy – próbáltam oldani a hangulatot.

      – Mi fasz az az ekrü? – kérdezte Gabriel váratlanul, és belőlem úgy tört ki a nevetés, hogy alig kaptam levegőt tőle.

      – Mi lenne, ha fogadnál Alice-nek egy személyi beszerzőt? – ajánlottam fel a lehetőséget.

      – Hogy még több pénzemet költse el a még több ruhára, ami már be sem fér az öltözőbe? – kérdezett vissza Gabriel.

      – Mi lenne az első dolgod, ha Alice nem lenne az életedben? – kérdeztem, hogy kicsit felvidítsam.

      – Ájulásig dugnálak a hátsó ülésen – mondta Gabriel szárazon.

      Húha. Azt hiszem, még levegőt is elfelejtettem venni. Ez nem munkahelyi zaklatás? Váratlanul ért ez a nyers kijelentés, de pár pislogás után válaszoltam.

      – Hát, ez a lehetőség kétszeresen is elúszott, Gabriel – nyöszörögtem. – Egyéb?

      – Farmert és pólót vennék minden vasárnap, aztán elmennék utazni. Minden szabadidőmben csak úton volnék egy új, ismeretlen hely felé – mondta halkan.

      Újra csörgött a telefonja.

      – Hallgatlak, Erica! – szólt bele, és én örültem, hogy végre nem rám figyel.

      Össze kellett szorítanom a combomat, de csak még rosszabb lett tőle.

      – Mr. Woods, holnap tizenegyre volt megbeszélve egy találkozója a Sollab Inc.-nel, de attól tartok, a talajvizsgálat eredményei miatt a találkozó elmarad – hallottam a női hangot a túloldalról, ami úgy remegett, mint a nyárfalevél.

      – Miért, mi van az eredményekkel? – kérdezte Gabriel gyanakvón.

      – A Greenerz a Sollab eredményeire hivatkozva megtámadta a portlandi beruházás engedélyét, mondván, az eredmények, melyekre a beruházás elkezdődött, hamisak voltak.

      – Erica, kérlek, küldj el minden vizsgálatra vonatkozó anyagot Ms Jamesnek e-mailen, a feljelentést pedig küldd el Mr. Andrewsnak, hogy átnézze a jogi oldalát, a többit majd holnap megbeszéljük!

      – Értettem, Mr. Woods – mondta a hölgy, és szinte hallottam, hogy fellélegzett.

      – Volt már erre precedens? – kérdeztem Gabrielt, miután letette a telefont.

      – Nem, még nem – mondta csendesen. – Jókor kerültél az utamba az utcán – mosolygott fáradtan.

      Amikor megérkeztünk az első helyszínre, a beruházás már majdnem készen állt az átadásra. Gabriel lazán szállt ki az autóból, és visszavette magára az üzletember-énjét. Tartottuk a vezérigazgató és beosztottja távolságot. Egy egész lakónegyedet építettek fel a legmodernebb zöld technológiával. Minden épület passzív ház volt, és a közösségnek teljes önellátó rendszer lett kialakítva; mint egy űrhajó, amelynek évszázadokig szállítania kell az

Скачать книгу