ТОП просматриваемых книг сайта:
Népdalok és mondák (3. kötet). Erdélyi János
Читать онлайн.Название Népdalok és mondák (3. kötet)
Год выпуска 0
isbn
Автор произведения Erdélyi János
Жанр Поэзия
Издательство Public Domain
Nem barátja a szép szónak.
Gyakran figyelmez ablakra,
Mint a kancza az abrakra.
Ha kérdi ura, hogy mit néz?
Arra már a felelet kész.
Mi bajod uram, mit kérdesz?
Egy kedves bátyám ma itt lesz.
Adj pénzt hamar a kocsmára,
Serre, borra, pálinkára.
Oh szegény legény, mit tettél?
Mikor illyen leányt vettél?
Talán bolond gombát ettél,
Mikor illyenre szert tettél.
Ha az ura megy erdőre,
Más fekszik a lepedőre,
Mig haza megy nagy későre,
Megfonyad addig a bőre.
Akkor ugy néz az urára,
Mint egy nagy akasztófára,
Igazítja ganéjára,
Hogy tegye a pipájára.
208
Debreczen ám hires város,
Professor ott a csapláros.
Csiri biri dongó, rittalárom,
Diri dongó!
Délig az istent dicséri,
Délután a vad bort méri.
Csiri stb.
A mellett egy kutyát lopott,
S abból csináltatott dobot.
Csiri stb.
A deákok észrevették,
S mindenütt dobra ütötték,
Csiri stb.
Elkezdték azért dalolni:
… ... a bort méri,
Csiri stb.
Pedig még kutyát is lopott,
Abból csináltatott dobot.
Csiri stb.
Ezt … mint meghallotta,
Azonnal kidoboltatta:
Csiri stb.
Hogy ki a dongót danolja,
Tizenöt forint a díja.
Csiri stb.
De azért nem hallgattatik,
S a dongó most is mondatik:
S csak azért is dongó, rittalárom,
Diri dongó!
209
Kenyeresen csuda esett,
Két kis kakas összeveszett.
Én a kakasom nem hagyhatom,
Mert a kendé vágta azt agyon.
Az enyém csak egy kevés volt,
De a kendé két éves volt.
Én a kakasom nem hagyhatom,
Mert a kendé vágta azt agyon.
Az enyém volt hoszu farku,
De a kendé kurta farku.
Én a kakasom nem hagyhatom,
Mert a kendé vágta azt agyon.
Debreczenbe kéne menni,
A kakasnak törvényt tenni.
Én a kakasom nem hagyhatom,
Mert a kendé vágta azt agyon.
Ha ottan nem segítenek,
A palatinushoz menek;
De a kakasomat nem hagyom,
Mert a kendé vágta azt agyon.
210
Volt egy szegény ember,
Nem vala egyebe,
Csak egy kék tehene,
Egy szép felesége.
Lám a szomszéd asszony
Nem ollyan szép mint én:
Mégis van ruhája,
Szép piros csizmája.
Az asszony az urát,
Arra ösztönözi:
Adja el a kéket,
Ruházza fel őtet.
Elhajtják a kéket
Gyorsan a vásárra,
Vásárolnak posztót,
Száz forint az ára.
Sem flaner, sem posztó,
Sem sinór reája.
Édes kék tehenem,
Hová lett az ára?
211
Hogyha szépet veszek el:
Ki győz rá vigyázni,
Nem lehet a szépnek,
Hívségében bízni.
Hamar elhódítják,
Ha az ember nem őrzi;
Egyik nyomorúság
A másikat éri.
Hogyha rútat veszek el:
Hogyan szerethetem?
Vagy igaz jó kedvemből
Hogyan ölelhetem?
Ugy nem leszen vele,
Éltem boldog soha;
Látom a szerencse
Nekem csak mostoha.
Ha gazdagot veszek el,
Egy sulyos keresztem.
Csak azt hányja szememre:
Hogy csak készre jöttem.
Az övé a jószág,
Mellyet én nem kerestem;
Még azt is sajnálja,
A mit iszom, eszem.
Hogyha szegényt veszek el,
Jaj! miként élhetünk?
Most is szegény vagyok én,
Még szegényebb leszünk.
Egy koldusból kettő,
Utóbb több is válhat,
Elég nyomoruság
Bús fejemre szállhat.
Ha városit veszek el,
Nem szokott munkához;
Nem illik a dolog
Kisasszonyságához.
A sült galamb pedig
Nem repül szájához,
Ha serényen nem lát
A maga dolgához.
Ha falusit veszek el:
Otthon ül, goromba,
Minden mulatságban,
Csak