LITMIR.BIZ

Скачать книгу

majd rájuk bámult és arca vicsorgásba rándult. Kinyitotta a száját, megmutatta agyarait és miközben csöpögött a nyála, valahonnan a gyomra mélyéről egy iszonyatos üvöltés szakadt fel. Kyra még ebből a távolságból is érezte a félelmet, és csak elképzelni tudta Aidan mennyire félhet szemtől szembe a bestiával.

      Még mielőtt késő lett volna előre szaladt, ügyelve a szélirányra és már csak pár lépés választotta el a testvéreitől mikor rájuk kiáltott.

      - Hagyjátok békén!

      Harsány hangja szinte vágta a csendet, fivérei pedig dermedten fordultak felé.

      - Elég legyen a móka mára - tette hozzá nyugodtan – eresszétek el.

      Miközben Aidan megkönnyebbült, Brandon és Braxton összevont szemöldökkel tekintettek rá.

      - Mit tudsz te? – csattant fel Brandon. - Hagyd békén a férfiakat!

      A vaddisznó vicsorogva közeledett feléjük, miközben Kyra is egyre idegesebb lett. Előre lépett.

      - Ha elég bolond vagy, hogy kikezdj ezzel a szörnyeteggel, akkor rajta – mondta -, de Aidant küld ide hozzám.

      Brandon a homlokát ráncolta.

      - Aidan jó helyen van itt – jelentette ki Brandon fölényesen. - Most fog megtanulni harcolni, igaz Aidan?

      Aidan szótlanul állt, bénultan a félelemtől.

      Kyra már azon gondolkodott, hogy még egyet lép lőre és megragadja Aidan karját, mikor egy susogó hangot hallott a tisztás felől. Odakapta a fejét. A vaddisznó fenyegetően, lépésről lépésre közeledett.

      - Nem fog támadni, ha nem provokáljátok - sürgette Kyra a testvéreit. - Hagyjátok elmenni!

      Ők azonban nem figyeltek rá, mindketten vaddisznó felé fordultak, felemelve a lándzsájukat. Előresétáltak a tisztásra, hogy bebizonyítsák maguknak mennyire bátrak.

      - Én a fejét célzok majd – kezdte Brandon.

      - Én pedig a torkát - folytatta Braxton és mindketten irányba álltak.

      A vaddisznó egyre hangosabban vicsorgott, szélesebbre tátotta száját, amiből csorgott a nyál. Tett még egy fenyegető lépést.

      - Gyertek vissza – kiáltott feléjük Kyra kétségbeesetten.

      Azonban a fiúk inkább előreléptek egyet, felemelték lándzsáikat majd hirtelen elhajították azokat.

      A lány bizonytalanul nézte, amint a lándzsák a levegőbe repülnek, és közben felkészült a legrosszabbra.

      Döbbenten figyelte, amint Brandon lándzsája megsebzi az állat fülét, elég vért serkentve ki, hogy az még idegesebb legyen, miközben Braxton dobása méterekkel kerüli el a bestia fejét.

      A fiúkon most először látszott a félelem. Tátott szájjal, döbbenten álltak, látszott, hogy az italból nyert bátorságukat felváltotta a félelem.

      A vadkan felbőszülve leszegte a fejét, ijesztő hangokat hallatott és hirtelen megiramodott.

      Kyra döbbenten nézte, ahogy lecsap a testvéreire. A vadkan gyorsabb volt mint bármi, amit életében látott, és a mérete ellenére olyan gyorsan szaladt a fagyos fűben, mint egy szarvas.

      Ahogy közeledett Brandon és Braxton megpróbáltak az ellenkező irányba szaladni, hogy mentsék az életüket, de esélyük sem volt lehagyni a bestiát.

      Aidan ottmaradt, földbe gyökerezett lábbal, egyedül, a félelemtől lefagyva. Tátott szájjal állt, a lándzsa is kiesett a kezéből. Kyra tudta, a lándzsa sem sokat segített volna rajta, hiszen nem lett volna képes megvédeni magát. Egy felnőtt férfi sem tudta volna… A vadkan egyenesen Aidan felé vágtatott.

      Kyra szíve egyre hevesebben vert.

      Gondolkodás nélkül előrelendült a fákat kerülgetve, maga előtt tartva az íját, tudva, hogy csak egy lövése van, és annak tökéletesnek kell lennie. Tudta, nehéz lesz, még akkor is az lenne, ha a vadkan nem mozogna, de így… Teljesen bepánikolt. Ha túl akarják élni, muszáj a lövésnek tökéletesnek lennie.

      - Aidan, feküdj a földre! - kiáltotta.

      A fiú először nem mozdult, így elállta az útját, gátolta a tiszta lövést és Kyra tudta, már abban a pillanatban, mikor megemelte az íját, ha öccse nem mozdul az utolsó esélyük is kárba fog veszni. A fák között botladozott, a lába megcsúszott a havon és egy pillanatig úgy érezte, hogy minden elveszett.

      - AIDAN! - kiáltotta újból.

      Valami csoda folytán szavai ezúttal eljutottak a fiúhoz, aki az utolsó másodpercben végre a földre vetette magát, szabad rálátást biztosítva Kyrának a célpontra.

      Ahogy a vaddisznó vágtatott felé, az idő lelassult. Úgy érezte, egy alternatív világba lépett. Egy olyan dolog ébredt fel benne, amit eddig nem tapasztalt és nem is értette igazán az új érzést... A világ beszűkült és egyetlen helyre fókuszálódott. Hallotta a saját szívverését, légzését, a levelek susogását és egy varjú távoli károgását. Sokkal többet érzett az univerzumból, mint valaha. Egy olyan birodalomba lépett, ahol az univerzum és ő eggyé váltak…

      Kyra kis csípést érzett a tagjaiban, egy meleg, tüskés energiát, amit még sosem tapasztalt. Olyan érzés volt, mintha egy idegen akarná elfoglalni a testét. Mintha egy nagyobb és sokkal erősebb valaki lenne…

      Kisöpörte a gondolatait, csak az ösztönei vezették és ez az új energia áramlott az ereiben. Kitámasztotta a lábát, felemelte az íjat, ráhelyezte a nyilat és lőtt.

      Tudta, már amikor elengedte az íjat, hogy ez egy különleges lövés lesz. Nem kellett odanéznie, érezte, hogy oda tart a nyíl ahová szánta, a fenevad jobb szemébe. A nyíl majd egy lábnyit bevágott a vaddisznóba, mielőtt megállt.

      A fenevad felmordult, a lábai kicsúsztak alóla és a pofájára esett, közvetlen a hóba. Keresztülcsúszott a tisztáson, miközben vonaglott. Végül Aidantől egy lábnyira állt meg, olyan közel, hogy szinte meg lehetett érinteni.

      Kiterült a földön, miközben Kyra előrelépett felajzott íjjal a kezében, megállt a vadkan felett és egy újabb lövést eresztett hátul a koponyájába. Végre abbahagyta a mozgást.

      A lány némán állt a tisztáson. Szíve hevesen vert, az idegei lassan nyugodtak csak meg, az energia elhalványult és meglepetten eszmélt rá mit is tett. Tényleg végrehajtotta ezt a lövést?

      Rögtön eszébe jutott az öccse és amint megölelte őt, Aidan olyan bizalommal nézett fel rá, mintha az anyja lenne. A szemében még ott látszott a félelem, de sértetlen maradt. Kyra megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor látta, hogy nem esett bántódása.

      Hátrafordult két bátyjához, akik a tisztáson feküdtek és sokkoltan, félelemmel nézték őt. De látott valamit a tekintetükben, ami nyugtalanította őt. A gyanú. Hogy ő különbözik tőlük. Egy kívülálló. Úgy néztek rá, amit Kyra látott már korábban is, ritkán, de elégszer ahhoz, hogy elraktározza magában. Megfordult és lenézett a lábainál fekvő halott szörnyre, miközben azon töprengett, hogy tizenöt éves lányként, miként volt erre képes. Túlmutatott a képességein. Ez nem csak egy szerencsés lövésen múlott…

      Mindig is volt valami, ami miatt különbözött másoktól. Ott állt némán, és képtelen volt megmozdulni. Mert ami ma igazán megrázta, az nem a vadkan felbukkanása, hanem a fivérei szemében látott hitetlenkedés. Már milliószor felötlött benne egy kérdés, de eddig nem engedte, hogy tudatosodjon benne, ezúttal azonban halkan felsóhajtott magában. Kénytelen volt feltenni a

Скачать книгу